Szentes katolikus lakosai a XVIII. század közepétől több hullámban települtek be. A mezőváros földesura, báró Harruckern Ferenc, az egyházközösség kegyura az 1770-es évek elején iskolát építtetett katolikus jobbágyai gyermekeinek.

1912-ben Dobovszky József tervei alapján épült meg a Római Katolikus Elemi Népiskola népi szecessziós stílusban. Az emeletes épületben tágas, világos tantermek, tanítói lakások és bérelhető üzlethelyiségek kaptak helyet. A tanulók létszáma 500 és 1100 között mozgott a népiskolai időszakban.
1945/46. tanévben megkezdődött az általános iskolai oktatás az I. és V. osztályokban. Az 1948. évi államosítás után az intézmény új neve Köztársaság Téri Állami Általános Iskola lett, városi fiúiskolaként, majd körzeti általános iskolaként működött negyvenöt évig.

1992-ben az épülethez csatlakoztatva tornaterem épült.

1993-ban az egyház és a helyi önkormányzat megállapodásával visszakerült az egyházhoz. A váci megyéspüspök kiadta az alapító okiratot, mely szerint az iskola tanulóit és tanárait átvéve a szentesi Szent Anna Egyházközség fennhatósága alatt Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola néven végzi tovább oktató és nevelő munkáját.

Az egyházmegyék határainak módosításával Szentes városa -így az intézmény is -, a Szeged-Csanádi Püspökséghez került.

ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET ÉLETE

(1207 -1231)

Magyarországon született, abban az országban, amelyben a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt.

Erzsébetet négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal

Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indult, de még útközben megbetegedett és meghalt

Az egyik napon Henrik váratlanul tért haza a vadászatról, és találkozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztatta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet. Amikor a türingiai lovagok Lajos holttestét hazahozták, Erzsébet eléjük lovagolt, és fájdalommal telve borult a koporsóra, de így imádkozott: “Istenem, te tudod, mennyire szerettem az uramat. Odaadnám érte az egész világot, ha visszanyerhetném. De akaratod ellenére nem akarom visszahívni még akkor sem, ha csak néhány hajszálamat kellene adnom érte.” Wartburg vára Lajos halálával üres és idegen lett számára. Télvíz idején hagyta el a várat, s lenn a hegy lábánál csak egy nagyon szegényes szállást talált. A ferencesek templomában épp az éjjeli zsolozsmára harangoztak, Erzsébet odasietett, és kérte a barátokat, énekeljék vele a Te Deumot. Később a sógora Eisenachban biztosított számára lakást.

Egy közmondás szerint ha a füvet este letiporják, reggelre talpra áll. Erzsébet ilyen volt. A barátainak sikerült elérniük, hogy megkapja özvegyi részét és gyermekeiket illető örökséget. A kapott javakból ünnepet rendezett, és vagyona negyedrészét saját kezűleg osztotta szét a szegények között. Beesteledett, mire mindenkinek átadhatta adományát. Mikor látta, hogy az öregek és betegek arra készülődnek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott nekik, nagy tüzet rakatott, hogy melegedhessenek, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábait. Az egyik ember dúdolni kezdett egy dalt, s hamarosan mindenki énekelt a tűz körül. Erzsébet boldog volt, és azt mondta társnőinek: “Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!”

Magas láz vett erőt rajta, és a fal felé fordulva vacogva feküdt ágyán. Egyszer csak a körülötte lévők arra lettek figyelmesek, hogy halkan, magyarul énekel.

Erzsébet mindössze 24 éves volt, amikor földi életét befejezte.